A korszerű technológia meggyőzte a kételkedőket, a teherautó-forgalom pedig nem sokkal nő
Sokáig úgy tűnt, a nehezen öszeálló hangosítás okozta dobhártya-szaggató robbanások kivételével ezúttal szépen, csendben zajlanak az események. A várdai faluházban összegyűlt, jórészt helyi érdeklődők ugyanis békésen hallgatták a két szakembert, akik azért érkeztek a faluba, hogy végre pontosan elmagyarázzák, hogyan is működik a település határába tervezett biogáz erőmű, melynek híre az elmúlt hetekben heves vitákat váltott ki a szomszédos Jutában és Somogyjádon.
? A környezetvédelmi és gazdasági szempontokat is szem előtt tartottam, amikor a beruházáshoz adtam a nevem ? jelentette ki Kof-Kiss Nikoletta környezetmérnök, majd hozzátette, természetesen a projektnek vannak árnyoldalai is, ám ezek eltörpülnek az előnyök mellett.
Nagyjából eddig tartott a békés hangulat, következtek ugyanis a kérdések, melyeknél a csekély létszámú jutai küldöttség járt az élen. Gombos Péter például rövid szakmai ismertetőt tartott a környezetmérnököknek az állati eredetű biomassza mibenlétéről, az uniós alapelvekről, végül közölte: személy szerint támogatja a beruházást, ha az nem a mostani helyen épülne meg, hanem Várda másik oldalán.
? Jó, hogy nem egy másik faluban! ? hörrent fel az egyik helybéli, jelezve: ezen az estén a jutaiak népszerűsége rohamosan zuhan Várdán. A gordiuszi csomót végül a holland beruházó vágta el, közölve: vagy a tervezett helyen épít, vagy sehol másutt Magyarországon...
? Szerintem ráadásul közút helyett vasúton lehetne szállítani az alapanyagot ? tette hozzá Gombos Péter, s állítását igazolandó francia és német példákat citált elő. Ekkor Varga András várdai polgármester már fogta a fejét...
? A két ország adottságait lehetetlenség összehasonlítani ? jegyezte meg aztán meglepően higgadtan.
? A megfelelő pálya kiépítése nagyjából tizenötmilliárd forintba kerülne ? tette hozzá Simon Péter környezetmérnök. ? A környezetszennyezés pedig a sokszorosa lenne a közúti szállításnak.
Láthatóan azonban a szakemberek véleménye sem győzte meg a jutai kontingenst, akik újabb vélt adut húztak el a pakliból, a szaghatásokat. Bizonyítékként a nyírbátori ? utóbb kiderült, más, korszerűtlenebb technológiára épülő ? üzemet hozták szóba, majd a szakértői jelentés szűrési eredményeit boncolgatták.
? Azt írták, a bűzszűrés 93-94 százalékos ? mondta Vörös Gyula, a Jutában terjedő körlevél egyik fogalmazója. ? Ez azt jelenti, hogy a maradék 6-7 százalékot mi fogjuk szagolni ? jelentette ki. A teremben ekkor már többen ? köztük a két szakértő ? a fejüket fogták...
? Éppen ezért lesz az üzem három kilométerre Jutától ? felelte Kof-Kiss Nikoletta. Látszott rajta, szívesen hozzáfűzné: a kiáramló szagokat nem egy sűrű, szétoszthatatlan felhőként kell elképzelni...
? Ami Hollandiában nem bűzlik, az nekünk, magyaroknak ugyan miért bűzlene? ? tette hozzá.
? Mert vannak jutaiak...! ? hallatszott ismét a padsorokból.
? Ha Jutában épülne, akkor mit mondanál? ? kérdezte Vörös Gyulát Pál László, s ekkor úgy látszott, kezdenek elszabadulni az indulatok.
Szerencsére előkerült egy zsáknyi anyag, melyben a helyszínen az egyszerűség kedvéért csak műtrágyaként aposztrofált végterméket adta körbe valaki, s melyről mindenki megbizonyosodhatott, semmilyen különösebb szaga nincs.
? A teherautó-forgalomra valóban nincs gyógyír ? jegyezte meg Simon Péter ?, ám ne feledjük, a néhány hónapja megszűnt somogyjádi szemétlerakóhoz is jártak kamionok. A gázüzemnek sem lesz nagyobb forgalma. Tehát, ha a szemetesek nem okoztak komoly problémát, akkor a bioerőmű szállítói sem fognak...
Meiszterics Eszter - Vas András, 2008. 4. 30.