Égerfa az év fája 2009. éven

Égerfa az év fája 2009. évÉgerfa ritkán jégerfa (növ., Alnus Tourn.), a nyirfafélék fái és cserjéi hosszukás, kerekded vagy szívalaku, fogass vagy fürészes levelekkel nyeles rügyekkel, egylaki, barkás virágokkal s a tűlevelüek tobozára emlékeztető tojásdad gyümölccsel, mely a következő tavasz vége feléig a növényen mard.

Magva zászlótlan, 15 faja Afrika és Ausztrália kivételével, elszórva (hazánkban 4 faj) terem s rendesen lombosodás előtt virágzik. Leggyakoribb fajai Európában: a fekete enyves vagy mézgás E. (A. glutinosa L.), viz mellett egész Európában él; törzse vén korában repedezett, táblaalaku darabokban leváló, feketés kéreggel födött, 4-25 m. magas. Hajtása kopasz, de fiatalon ragadós. Levele kerekded vagy fordított tojásalaku, fiatalon enyves, ragadós, kétszer fürészelt, végre egész kopasz, csak a visszájának a szöglete marad prémes. Van sallangos levelü (var. laciniata) fajtája is.

Az égerfa terméseBárkája ősszel keletkezik, kitelel, lilabarna, fürtös helyzetü, kinyilás előtt merev, tavaszkor megnyulik, vörösbarna. A nedves, húmusos földet szereti, azért a folyóvizeknek hüséges kisérője, Németország É-i részén, néhol hazánk kis és nagy Alföldjén is sajátszerü mocsarat borít (l. Égerfás-moocsár). Jó földben 80-100 esztendős is lesz.

Nagy és soká tartó sarjeresztő képessége van, nevezetesen a tőkéjének, ellenben gyökérhajtása alig van. Fája puha, könnyen hasad, kemény, meglehetős durva, frisségben levágva sárgapiros, megszáradva világos rozsdapiros, a vizben nagyon, a szárazon kevésbbé tartós. Betegség nem igen bántja, de a szél gyakran letöri, valamint a csőrös bogarak lárvája is pusztítja.

Az égerfa leveleFáját vizi építkezéshez, vizvezető csöveknek, facipőnek, karónak, lapátnak, szivarládának, különösen pedig tüzelőnek használják. Velence és Amsterdam csaknem teljesen égerfa-cölöpön épült. Bútor s egyéb eszköz készítésére is alkalmas, szépen kidolgozható és simítható, habár az ilyen bútorba a szú könnyen beleesik, de a poloska sohasem. Facsomora a nyifáénál meg a szilfáénál alig rosszabb, az esztergályos meg az asztalos gyakran használja, kérgével Szlavóniában és Oroszország némely vidékén cserzenek, alkalmilag festenek.

Magvával télen egész sereg magevő madár táplálkozik, például a csiz meg a tengelic. A fehér vagy hamvas E. (Alnus incana L.) hajtása mindig szőrös, de nem ragadós, levele széles elliptikus, kétszer fürészelt, eleinte egészen, végre csak a visszáján szürkés molyhu. Kérge ezüstszürke, sima.

Szisztematikailag nevezetesebb a havasi v. zöld E., Nyirégerfa, v. Luthervessző (Alnus viridis DC., Betula viridis Chaix, B. alpina Borkh., B. Alnobetula Ehrh., Alnaster viridis Spach.), mert a magva zászlós, tehát az E.-tól a nyirfához vezet. Közép-Európa havasainak csócsain, helyenként hazánkban is a törpe fenyőt helyettesíti. Vas vármegyében egész a hegyek tövébe és völgyébe leszáll.

Önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése

Önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése, Széchenyi 2020

Háziorvosi alapellátás fejlesztése Somogyjád, Várda és Alsóbogát településeken

Háziorvosi alapellátás fejlesztése Somogyjád, Várda és Alsóbogát településeken

Többfunkciós közösségi tér/szolgáltató központ létrehozása Várdán

Többfunkciós közösségi tér/szolgáltató központ létrehozása Várdán, Széchenyi 2020

Belső-Somogy értékeinek megőrzése

Belső-Somogy értékeinek megőrzése

Házi komposztálás népszerűsítése Várdán Projekt

Magyarország Megújul, Széchenyi Terv, Európai Únió