Várda település és annak környékének madárvilága

A lakott területen élő madarak

Az itt felsorolt madarak nagyon jól megfigyelhetők emberi környezetben, így a falu belső területein is megtalálhatók. Ezen fajok a legnagyobb haszonélvezői az önkormányzat által létesített madárbarát kertnek, valamint a lakosság madarak iránti pozitív hozzáállásának, hiszen táplálék mellett élő, illetve fészkelőhelyet is találnak a kertben, illetve a faluban máshol is kihelyezetett odúkban. Az emberekkel teljesen együtt élő fajok- fecskék, házi veréb, stb.- mellett főként kisebb énekesmadarak találhatók ebben a kategóriában. Sok faj védettséget élvez ezek között, így értékes megfigyelési és tanulási lehetőség adódik a várdai madárbarát kertben.

KÉK CINEGE

A kék cinegeA kék cinege (Parus caeruleus) a verébalkatúak rendjébe, ezen belül a cinkefélék családjába tartozó közismert madárfaj. Európában, Észak-Afrikában és Elő-Ázsiában költ.
Hazánkban mindenfelé elterjedt, ahol fészkelésre megfelelő helyet talál. Elsősorban az idősebb lomberdőket kedveli. Minden olyan élőhelyen költ, ahol a széncinege is megtalálható. Kisebb számban megtelepszik gyümölcsösben, városszéli kertben, parkban és ártéren is. Odúkban fészkel, melyekbe kevés gyökér- és fűszál alapra sok mohából épített, szőrrel bélelt, 6-9 centiméter magas fészket rak. A tojások száma 6-14, kivételesen 15 is lehet. Ritkán az is előfordul, hogy két tojó azonos fészekbe rakja tojásait. Ilyen esetben a tojásszám az említettnél nagyobb. A tojó 14 napig üli a tojásokat. Hideg, esős tavaszokon 20-21 napos kotlás is lehetséges.

Az első tojásokat április elején, általában néhány nappal korábban rakja mint a széncinege. Egy-egy területen a párok egyszerre kezdik a költést. A fiókák 18-22 napig maradnak a fészekben, ezalatt mindkét szülő táplálja őket. A költési idő alatt rovarokkal, pókokkal táplálkozik, télen pedig csapatokba verődve keres táplálékot. Ilyenkor a még fellelhető rovarok mellé növényi termésekkel egészíti ki étrendjét.

Állandó madarunk. Mivel a rovarokkal történő táplálkozás miatt nagyon hasznos madár, védelme ezért fontos. Várdán jelentős számban megtalálható az állományuk, minden évszakban lehet találkozni vele a madárbarát kertben csakúgy, mint a falusi porták madáretetőinél is.

SZÉNCINKE

A szén cinegeA szén cinege (Parus major) a verébalkatúak rendjébe, ezen belül a cinegefélék családjába tartozó apró termetű madár. Eurázsia és Észak-Afrika területén található meg, hazánkban mindenfelé költ, ahol természetes vagy mesterséges fészekodúkat talál. Optimális élőhelyei a lomberdők, azok közül is elsősorban az idősebb tölgyeseket kedveli.
Rendszeresen költ fenyvesekben, ártéri erdőkben, mezőgazdasági területeken, városi parkokban és kertekben is.

Odúlakó madár, természetes vagy mesterséges odúkban költ, de megtalálhatjuk fészkét postaládában, fali üregben vagy vasúti rámpa rúdjában is. Az első tojásokat az időjárástól függően április elején vagy közepén rakja le. Június elején a populációk egy része másodszor is költ. A másodköltések aránya annál kisebb, minél sikeresebb volt az első költés. Fő tápláléka rovarokból és pókokból áll, de ősszel és télen gyakran a talajon keresi zsákmányát a lombkorona helyett. Ilyenkor különböző magvakat is fogyaszt.

SÁRGARIGÓ

A sárgarigóA sárgarigó (Oriolus oriolus) a verébalkatúak rendjébe, azon belül a sárgarigófélék családjába tartozik. Nevével ellentétben nem igazi rigó, régi népies elnevezése is ezt tükrözi: aranymálinkó. Európában és Nyugat-Ázsiában fordul elő. Természetes élőhelye a ligetek, ártéri erdők, de megtalálható az emberek közelében is, így parkok és egyéb kultúrtájak környékén is. Testhossza 24 centiméter, tömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya és a farka vége fekete, a többi része pedig messziről felismerhetően aranysárga. Ennek ellenére a fák között ritkán lehet látni, mert tökéletesen beleolvad a környezetébe. Főleg rovarokat, lepkéket, hernyókat fogyaszt, de gyümölcséréskor rájár a cseresznyére, meggyre is, amivel kárt okozhat a kertekben.

Erős fészkét lombos fák ágvillái közé szövi, ahova a tojó 3-6 tojást rak le évente. Ezek a fiókák hamar kikelnek, és megtanulnak repülni, mert már augusztusban elköltöznek hazánkból. Várda környékén is gyakran előfordul, köszönhetően a számára megfelelő élőhelynek.

FEKETERIGÓ

A feketerigóA feketerigó (Turdus merula) az énekesmadár-alkatúak rendjébe, azon belül pedig XXX családjába tartozik. Eurázsia nagy részén, a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Afrikában fészkel. Hazánkban sík, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik. Elsősorban lomberdők, erdőszélek, bokrosok költő madara, de megtalálhatjuk fészkét tiszta és elegyes állományú fenyvesben, nádasban, nagyüzemi gyümölcsösben és az ember közvetlen környezetében is. Magyarországon a feketerigó urbanizálódása közvetlenül a századforduló után indult meg. Az azóta eltelt mintegy nyolcvan év alatt gyakori fészkelője lett a városszéli kerteknek, de a város szívében levő parkoknak és tereknek is. A városi környezet kedvező életfeltételeit (több táplálék, természetes ragadozók hiánya stb.) kihasználva, tömegesen elszaporodott.

A városi parkokban március végén, az erdőkben április elején kezdi a költést. A szárazabb nyárközépi periódust kivéve folyamatosan kétszer, háromszor is költ évente. Az utolsó költés augusztus elejére is eltolódhat. Elsősorban rovarokkal táplálkozik, de ősszel magvak és bogyós termések is megjelennek étlapján. Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy az urbánus környezetbe behúzódott feketerigók háztartási ételmaradékot is fogyasztanak.

Az országban mindenfelé fészkel. Várdán is gyakori vendég a madárbarát parkban, illetve a falu egyéb lombos fákkal övezett területein. Ezek a példányok gyakran a faluban telelnek, pedig vonuló madár: február végén jelennek meg, és szeptemberig találhatók meg hazánkban.

FÜSTI FECSKE

A füsti fecskeA füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalkatúak rendjébe, azon belül pedig a fecskefélék családjába tartozik. A sivatagok és a hideg égöv kivételével mindenütt megtalálható a Földön. Hazánkban is sok példánya él.

A madár feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, torka és homloka élén rozsdaszínű. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá. A fiatal egyedek halványabbak, farkuk szélesebb. Méreteit tekintve nagyon kicsi és könnyű madár. A farktollai miatt éri el hossza a 17-19 centimétert, szárnyfesztávolsága 32-34 centiméter, testtömege pedig 16-20 gramm.

Ez a gyors röptű madár repülő rovarokkal, kisebb lepkékkel táplálkozik, de ha nincs elég belőlük, ráfanyalodik a pókokra, hernyókra és a levéltetvekre is. Ősz közeledtével egyre inkább a vízpartok körül keresgéli táplálékát.

A tavasszal dél felől érkező füsti fecske rajok májusban kezdenek el költeni. Fészküket ember közelébe, különféle épületek, istállók, pajták fedett részei alá építik sárból és növényi részekből. Egy évben kettő, de bőséges esztendőben akár három fészekaljat is képes kinevelni, melyek 4-6 tojásból állnak. A fiókák 18-23 nap alatt válnak röpképessé, addig a szülők felváltva csillapítják éhségüket.

Vonuló madár. Szeptember-október környékén a szülők a már felcseperedett fiókákkal csapatokba verődnek, és készülnek a hosszú vándorútra. Magyarországi állománya jelenleg 220-320 ezer példányra tehető. Védett madár, eszmei értéke XXX forint. A várdai portákon is gyakran találkozhatunk ezzel a madárral. Védelme a falun belül megoldott, és a jövőbeni oktatás-nevelés szempontjából is hasznosítható a füstifecskék bemutatása, illetve védelme.

MOLNÁRFECSKE

A molnárfecskeA molnárfecske (Delichon urbica) hasonlóan a füstifecskéhez a verébalkatúak rendjébe, azon belül pedig a fecskefélék családjába tartozik. Nyáron szinte mindenütt előfordul Európában és Ázsiában, a telet Afrikában tölti.

Mérete kisebb, mint a füsti fecskéé. Testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter, testtömege pedig 13-23 gramm. A hím és a tojó hasonlít egymáshoz, mindkettőnek kékesen fénylő fekete háta van, míg begyük és hasuk fehér. A fiatal példányok még barnás-fekete színűek. Táplálkozását tekintve a molnárfecske is repülő rovarokkal táplálkozik.

A költési időszakuk májustól szeptemberig tart, ez idő alatt kétszer, sőt néha háromszor is költenek. Fészküket agyagból készítik el, ebbe rakják 4-5 tojásukat, melyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A fiatal fiókák 3-4 hét után repülnek ki a fészekből. Szeptembertől csapatosan gyülekeznek, hogy aztán nekivágjanak a nagy útnak, melyből csak tavasszal térnek vissza. Várdán több háznál is költenek.

HÁZI VERÉB

A házi verébA házi veréb (Passer domesticus) a verébalkatúak rendjébe, azon belül pedig a verébfélék családjába tartozik. A legközönségesebb madarunknak számít a házak körül, sőt kifejezetten kártékony madárnak tartják az emberek, pedig ez a madár is megérdemli a figyelmet a tanulni vágyó fiatalság részéről.

Szinte az egész világon elterjedt kis madár hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 21-26 centiméter. Testtömege 24-38 gramm. A hím és a tojó eltérő színezetűek, a hím jellegzetessége a feje búbjának barnásszürke színe, valamint a torkának fekete foltja. A tojó ehhez képest jóval kevésbé látványos.

Táplálkozását tekintve magevő, emiatt tette az ember a kártékony élőlények közé: gyakran megdézsmálja ugyanis a kerteket, magtárakat is. Az ember közelségét elviseli, települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, akár háromszor is költ egy évben. Egy fészekalj általában 5-6 tojásból áll, melyből két hét elteltével kelnek ki a kis verebek.

Állandó madarunk, Várda környékén is sok példánya megtalálható, így a legegyszerűbben megfigyelhető madarunk, még ha nem is képvisel olyan jelentős értéket, mint más védett fajok. Fiókanevelési időben rengeteg rovart összeszed, még többet, mint a cinegék!

MEGGYVÁGÓ

A meggyvágóA meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) a verébalkatúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozik. Európa és Ázsia területén őshonos, de eljut Alaszkába is vándorlása során.

A madár hossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 29-33 centiméter, testtömege 46 és 80 gramm között mozoghat. Tömzsi madár, rövid nyakkal és a nagyméretű, rendkívül erős csőrrel. Kékesfekete szárnyain fekete keresztszalag található. Háta gesztenyebarna, testének alja pedig ibolyaszínű. Jellegzetessége még a torokfoltja, mely fiatal példányoknál még sárga színű, idősebb korban pedig feketévé változik.

Táplálkozását tekintve magevő madár, elsősorban a kemény magvakat, a vadcseresznye, galagonya, kökény, juhar és kőris terméseit fogyasztja, valamint a fák rügyeit, de megeszi a hernyókat is. Étkezés közben a földön egyenes testtartással jár és ügyesen ugrál.

Áprilisban kezdi meg a fészkelést, fészekalja 5 tojásból áll, mely 12-13 napi kotlás után kel ki. Kikelés után a család még hosszabb időt együtt töltenek. Ősszel és télen gyakran kisebb csapatokba tömörülnek, úgy kutatnak táplálék után.

Magyarországon rendszeresen fészkelő faj. Állandó madarunk de az állomány egy része elvonulhat délebbre. Kedvelt élőhelye az erdők és a parkok fás területei. Éppen ezért Várdán is megtalálható, télen érdekes látványt nyújtanak a madárbarát kertben felbukkanó példányai.

Egyéb madarak a falusi környezetből

Az itt felsorolt madarakon kívül még több olyan madárfajjal is lehet találkozni a várdai madárbarát kertben és környékén, melyek ritkábban ugyan, de megfigyelhetők. Ilyen például:
Vörösbegy, Ökörszem, Énekes rigó, Léprigó, Kis poszáta, Barátposzáta, Csuszka, Erdei pinty, Zöldike, Csicsörke, Kenderike, Sárgafejű királyka, Barátcinege, Őszapó, Fülemüle

Téli vendégként jelenhet meg: Fenyőrigó, Süvöltő, Fenyőpinty, Csíz, Fenyvescinege

Ligetes, erdős területeken megfigyelhető madarak

A madármegfigyelésre legalkalmasabb hely a faluban létrehozott madárbarát kert. A megfigyelés mellett az oktatás célját is ez szolgálja a leginkább. Azonban arról sem szabad elfelejtkezni, hogy nem minden madár jelenik meg ezen a helyen. Sőt, az előbbiekben leírt madarak java része kisebb méretű énekesmadár. Sok ezek közül megszokta az ember jelenlétét, így nem jelent problémát számukra a lakott területre berepülés, a madáretetők meglátogatása, vagy éppen a mesterségesem kihelyezett odúkban való költés. Vannak azonban olyan madarak is, amelyek ilyen körülmények között nem jól, vagy egyáltalán nem megfigyelhetők. Ugyanakkor a hazai madárfauna jelentős részét teszik, ki szerepük az életközösségekben nagyon fontos, és tanítás szempontjából sem elhanyagolható az ismeretük.

A következőkben felsorolt madarakat ugyan gyakran meg lehet figyelni a faluban, de igazán jó lelőhelyük a falu mellett található ligetes, erdős részek egyik-másik területe. Célszerű tehát oktatási szempontból is elhagyni a falu területét egy kicsit, hogy ezen madarak életmódját is tanulmányozni lehessen.

BALKÁNI GERLE

A balkáni gerleA balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a galambalkatúak rendjéhez, azon belül pedig a galambfélék családjába tartozó faj. Magyarországon 1930-ban látták először ezt a gyorsan terjeszkedő madarat, amely azóta Dél-Európából kiindulva szinte az egész világot meghódította, kiszorítva ezzel a hazánkban élő vadgerlét.

A madár testhossza 31-55 centiméter, fesztávolsága 47-55 centiméter, testtömege pedig 170-240 gramm. Színe szürkés, és jellegzetes ismertetőjegye a nyakán található sötétes nyakörv, amely a fiatal példányokon még hiányzik.

Magokkal táplálkozó madár. Április végétől októberig többször is költ, akár enyhe téli időben is. Egy fészekalj két tojásból áll, amelyen 18-22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26 nap környékén repülnek ki.

Állandó madarunk, így Várda környékén is gyakran megfigyelhető a fák lombjai között. Az utóbbi időben-hasonlóan az ország többi részén tapasztaltakhoz- itt is feltűnően elszaporodott.

VADGERLE

A vadgerleA vadgerle (Sterptopelia turtur) a galambalkatúak rendjébe, a galambfélék családjába tartozó faj. Testhossza 27 centiméter, tömege nagyjából 150 gramm. Tollazata hátoldalt vörösesbarna, fekete pöttyökkel. Nyaka kétoldalt fekete, fehér vonalakkal, ami a fiatal példányokról hiányzik. Melle enyhén borvörös, a szárny és a test alsó része világosszürke.

Sokkal félénkebb madár, mint a Balkáni gerle, ennek is köszönhette, hogy kiszorította őt élőhelyéről. Így ma táplálékát- ami lágyszárú növények és fűfélék magjai, valamint gyümölcsök- ma inkább nyílt, bokros területekről szerzi be. Fészkelő helye is fás, bokros vidékek. Költési időszaka április végétől szeptember elejéig tart. Évente kétszer rak le tojásokat, két darabot, melyek 13-16 nap után kelnek ki, majd további 20 nap múlva kirepülnek.

Vonuló madár, Várda környékén is lehet vele találkozni, de jóval ritkább, mint a Balkáni gerle.

ÖRVÖS GALAMB

Az örvös galambAz örvös galamb (Culomba palumbus) a galambalkatúak rendjébe és a galambfélék családjába tartozik. Európa, Ázsia és Észak-Afrika az előfordulási helye, így megtalálható hazánkban is mint rendszeresen fészkelő madarunk.

Testhossza 40-42 centiméter, szárnyának fesztávolsága 75 centiméter, testtömege 280-tól 600 grammig terjed, ezzel Európa legnagyobb galambféléje. Felnőtt madarakon jellegzetes fehér folt található a nyakukon, valamint jól felismerhetők a szárnyukon található szintén fehér foltról is. Hátuk és szárnyuk szürkésbarna, mellük pedig vörhenyes-szürke.

Táplálékuk gyomnövények magvai, gabonamagvak. Ivarérettségét egy éves korában éri el. A költési időn kívül nagy csapatokban él, költéskor viszont párokba rendeződnek. Kis gallyakból, vékony gyökerekből és fűszálakból készít fészket, melybe két tojást rak. 15-17 nap múlva kelnek ki fiókái, melyeket először begytejjel táplál. A fiatal madarak 28-30 nap múlva repülnek ki. Egy évben többször is fészkelhet.

Vonuló madár, de megfelelő körülmények között áttelelhet a Kárpát-medencében, vagy csak rövid ideig hagyja el azt. Várda környékén is jól megfigyelhetőek a példányai. Egyre jobban húzódik be a házak közé is.

SEREGÉLY

A seregélyA seregély (Sturnus vulgaris) a verébalkatúak rendjébe, azon belül pedig a seregélyfélék közé tartozó madár. Európában és Ázsiában széles körben elterjedt madárfaj, de a betelepítések miatt megtalálható ma már a többi kontinensen is. Az orosz nép dédelgetett madara, máshol viszont kártevő madárnak számít.

Hossza a seregélynek 22 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 37?42 centiméter, tömege 60?90 gramm. Tollazata feketés alapszínű, melyet zöldes, bronzos és bíboros szín tesz változatossá. Nyár végére, ősze elejére sűrű fehér pettyek jelennek meg a madáron. Az idős példányok csőre tavasszal világossárga, télen sötét. Mozgékony madár, rendkívül ügyesen repül, gyakran a kifeszített szárnyain siklik. Késő nyáron hatalmas csapatokba kezdenek el gyülekezni, ilyen kor nádasokban töltik az éjszakákat. Költöző madár, de előfordul, hogy kisebb csapatai enyhe teleken áttelelnek. Táplálékát elsősorban rovarok teszik ki, de bogyókat is fogyaszt nagy mennyiségben. Ezen tulajdonságával sok esetben vívta ki az emberek ellenszenvén, ha az elfogyasztott bogyó éppen a cseresznyefáról vagy a szőlőskertből került a csőrébe.

Fészkét odúba rakja, ritkán löszfalba vagy épületek üregeibe költözik be. Általában 3-7 tojást rak le, melyen 12 ? 14 napig kotlik. Várda környékén is jelentős számban megtalálható, nyári időszakban jól megfigyelhető a kertekben is.

GÖNGYBAGOLY

A gyöngybagolyA gyöngybagoly (Tyto alba) a bagolyalkatúak rendjébe és a gyöngybagolyfélék családjába tartozik. Kiváló rágcsálóirtó, ezért ma már az eredeti élőhelyén kívül szinte az összes kontinensen megtalálható, köszönhetően az ember betelepítő tevékenységének. A hidegebb és szárazabb élőhelyeket azonban nem kedveli.

Méreteit tekintve a bagolyfélék között közepesnek mondható. Testhossza 33-35 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 85-93 centiméter, testtömege 240-350 gramm. Tollazata világos, ezen belül vannak barnásabb és fehéresebb színű egyedek is (ez utóbbiak meglehetősen ritkák Magyarországon). Jellegzetessége az arca, amely a testéhez képest világosabb árnyalatú és szív alakú.

Éjszaka jár zsákmánya után, de néha nappal is felbukkanhat. Elsősorban erdőn és mezőn megtalálható kisebb emlősöket- pockokat, cickányokat, egyéb rágcsálókat- fogyaszt. Az emészthetetlen csontokat és szőrt bagolyköpet formájában felöklendezi. Fészkét szívesen építi emberi környezetbe, Nem épít fészket, a földre rakja a tojásokat (!) így templomtornyokba, elhagyott istállók, házak padlására. Egy fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 27-34 napig kotlik. A fiókák fehér színűek, és rá vannak utalva a szülők táplálására.

Ez a bagolyfaj Várdán is megtalálható, elhagyatott épületekben költőhelyére is találhatunk.

KAKUKK

A kakukkA kakukk (Cuculus canorus) a kakukkalkatúak rendjébe és a kakukkfélék családjába tartozik. Költési időben megtalálható Európa és Ázsia nagy részén. Vonuló madár a telet Délkelet-Ázsiában, Közép- és Dél-Afrikában, illetve a Fülöp-szigeteken tölti. Hazánkban áprilistól szeptemberig tartózkodik mint fészkelő madár.

A kakukk hossza 33 centiméter, szárnyfesztávolsága 55-60 centiméter, testtömege pedig 110-130 gramm. Tollazata világos, hátán szürkéskék, hasa pedig kékes sávokkal tarkított. Érdekessége, hogy az a mintázat hasonlít a karvalyéra, ami egyfajta hasonulásként is felfogható, mert ezzel el tudja ijeszteni a kisebb madarakat a fészkükről, miközben belecsempészi a saját tojását. Rovarokkal táplálkozik, különösen a nagytestű hernyófélék jelentik számára az igazi csemegét.

Szaporodása a legérdekesebb tulajdonsága. Költési időszaka május-július között van. Költésparazita, ami azt jelenti, hogy fészket nem rak, hanem más madarak fészkébe helyezi el tojásait. Egy tojó akár huszonöt fészekbe is tehet tojásaiból. Kedvenc gazdamadarai a nádirigó, a réti pityer és az erdei szürkebegy. A fióka 12 napi kotlás után kel ki, általában megelőzve mostohatestvéreit, amelyek tojásait - vagy ha időközben kikeltek, akkor őket is - kilöki a fészekből. A fészket rakó madarak így egyetlen fiókaként nevelik fel az egyre nagyobbra növő folyton éhes fiókát. A felcseperedett kakukk 19-24 nap múlva aztán otthagyja a ?szülői házat? és kirepül, bár csak 50 nap elteltével lesz teljesen önálló.

Hazai erdeiben gyakran hallani szép nyári napokon a kakukk hangját. Várdán is hallható ez az ének, ám megfigyelni már nem olyan könnyű, mert nagyon jól rejtőzködik a fák lombjai között. Védett madár, mert bár tevékenysége első ránézésre nem túl szimpatikus emberi szempontok szerint, de mindenképpen javára írandó a kártevő rovarok és hernyók pusztítása, amit semmiképpen sem szabad elfelejteni a madár értékelésekor.

Egyéb, a falu körüli ligetes területeken élő madarak

Az ebbe a kategóriába sorolható madarak közül nagyon fontosak a baglyok. Az említett gyöngybaglyon kívül található még macskabagoly és erdei fülesbagoly is a Várda környéki kisebb erdőkben. Viszont a hetvenes és nyolcvanas években még gyakori kuvik sajnos mára szinte teljesen eltűnt. A baglyokon kívül ragadozó madárként a héja és a karvaly szokott megjelenni, ez utóbbi inkább télen. Ritkán feltűnik egy-egy kabasólyom is a nyári időszakban.

Várda környékén előforduló fakopáncsok közül a közép tarkaharkályon kívül a kis és nagy fakopáncs is feltűnik, de ezek jóval ritkábban. Néha egy-egy fekete harkály , zöld küllő és nyaktekercs is feltűnik, de nem maradnak tartósan.

Élőhely tekintetében meg kell külön említeni, hogy a faluban feltűnő vadgalambok mellett házigalambok tenyésztése is folyik a faluban.

Vizes élőhelyeken élő madarak

Ezen élőhelyre jellemző madarak jóval ritkábbak Várdán, mivel számukra a faluban, vagy a falu mellett közvetlenül nem akad megfelelő élőhely. A közelben lévő Deseda tónak köszönhetően felbukkanhatnak átvonuló madárként, így korlátozott keretek között megfigyelésükre is nyílik lehetőség. Kivételt jelentett ez alól a faluban fészkelt gólya pár, de az elmúlt években ez a madár is eltűnt a faluból.

FEHÉR GÓLYA

A fehér gólyaA fehér gólya a gólyaalkatúak rendjébe, ezen belül a gólyafélék családjába tartozó faj. Szinte egész Európában elterjedt madár, ezen kívül megtalálható még Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában is a vizekhez közel eső sík és dombvidékeken. Hazánkban is nagy népszerűségnek örvend, köszönhetően látványos megjelenésének. Testhossza 100-115 centiméter, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, 2-4 kilogramm súlyú madár. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketét, csőre és lába piros. Leginkább emberi környezetben fészkel, magas fákon templomtornyokon, illetve oszlopon található meg hatalmas fészke. Nedves réteken, tarlókon keresi táplálékát, amely nagyobb rovarokból, békákból, apróbb halakból, kígyókból áll, de a kisebb rágcsálókat is elfogyasztja.

A gólyák 3-5 éves kor között érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, és felváltva kotlanak tavasszal a lerakott 4-5 tojáson. A harmincadik nap környékén kelnek ki a kis gólyák, melyeket a kilencedik hétig felváltva táplálnak a szülők. Addigra kirepülnek, és megtanulnak önállóan táplálékot keresni. Augusztusra csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútra, hogy március végén visszaérkezzenek Európába, így hazánkba is.

A magyar falu látképéhez hozzátartozik a gólyafészek is. Sajnos Várdán jelenleg csak két elárvult fészek található. Gólya 2006 óta nem költ bennük, ekkor ugyanis baleset érte az egyik idős madarat. A párja a következő évben egyedül tért vissza, de új társat nem hozott magával. Így most a helyiek várják, hogy az elkövetkező években újra legyen lakója az árva fészeknek.

TŐKÉS RÉCE

A tőkés réceA tőkés réce (Anas platyrhynchos) a lúdalkatúak rendjébe és a récefélék családjába tartozik. Közismert madár, részben azért mert a leggyakrabban előforduló récefélénk, másrészt pedig a házi kacsa őse. Az egész Földön elterjedt madár, köszönhetően a betelepítéseknek, így megtalálható Európában, Ázsiában, kóborló egyedeinek köszönhetően megtelepedett Afrikában, a többi területre az ember segítségével jutott el.

Méreteit tekintve a tőkés réce közepes madár. Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm, a tojó ennél egy kicsivel könnyebb. Lábán úszóhártya alakult ki a vízi életmódnak köszönhetően. A gácsér színes tollazatot hord, mely zöld, fehér, barna és szürke színekből áll össze. A tojó színe jóval visszafogottabb, fehér és barna különböző árnyalataiból áll össze. Mindkét nem jellegzetessége a bíborkékes színű folt a szárnyon.

Táplálékát a vízből szerzi be, étrendje nagyon változatos. Magvakat és növényi részeket ugyanúgy elfogyaszt, mint gerincteleneket, apróbb halakat, ebihalakat. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a hátsó része kiemelkedik a vízből, miközben csőrével a vízben vagy az iszapban kotorászik.

Fészkeléskor a földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Akár március elejétől is elkezdheti a fészkelést, 9-13 tojásán 22-28 napig kotlik. A kikelt kis kacsák azonnal követik anyjukat a vízbe. Ősszel a felcseperedett tőkés récék a szülőkel együtt hatalmas rajokba rendeződnek, és megkezdődik a vonulásuk. Előfordul azonban, hogy egyes példányai áttelelnek hazánkban.

Vadászható madár. Várdán, illetve a falu környékén ez a madár nem költ. Átvonuló madárként azonban feltűnhet, sőt néha az alsó falurész szélén lévő patakban is feltűnhet egy-egy példányuk.

Egyéb vizes élőhelyen élő madarak

Várdán a vízimadarak közül átvonulóként megfigyeltek már szürke gémet és nagykócsagot.

Egyéb, a falu körül ritkán látható madarak

SZARKA

A szarkaA szarka (Pica pica) a verébalkatúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik. Európán és Ázsián kívül megtalálható még Afrika és Észak-Amerika egyes részein.

A madár testhossza 40-45 centiméter, hosszú farka körülbelül 20-22 centiméter. Szárnyának fesztávolsága 50 centiméter, testének tömege pedig 200-250 gramm. Mindkét nem tollazata fekete-fehér mintás.

Szárnyán és farkán a tollak kékes vagy zöldes színárnyalatba mennek át.

Életmódja elsősorban magányos, illetve párzás idején párokban költ. Kisebb csapatokba táplálkozás idején állhat össze. Mindenevő madár, a magoktól a rovarokon át a dögökig mindent elfogyaszt, sőt néha nagyobb emlősöket tisztít meg parazitáktól. Élőhelye főleg a mezőgazdasági területeket övező ligetek, facsoportok, bokros területek.

Egy éves korár válik ivaréretté, párzási időszaka áprilistól júniusig tart. Fészkét ágakból építi és sárral tapasztja ki, amelybe 5-7 tojást rak egy évben. Általában egyszer költ, de ha valami miatt elpusztulnak a fiókák, akkor újra nekifog a költésnek. A kotlás 17-18 napig tart, ezután kelnek ki a kismadarak. Miközben a tojó a tojásokat költi ki, a hím őt is ellátja táplálékkal.

Állandó madarunk, Várda környékén azonban ritkán látható csak átvonulóban.

Házi komposztálás népszerűsítése Várdán Projekt

Magyarország Megújul, Széchenyi Terv, Európai Únió