A jádiak és a jutaiak tartanak a Várda mellé tervezett bioüzemtől
Juta
A tervezett várdai biogázüzem kapcsán tartott közös, nyílt ülést Jutában a helyi és a somogyjádi képviselő-testület. A beruházás nem nyerte el a résztvevők tetszését.
- Lepofozom ezt a hülye spanyolt! ? hallatszik a jutai faluház ajtajából. ? Nem azért jöttem, hogy ezt a makogást hallgassam. Szavazunk vagy nem szavazunk, az apja fa?t!
Az ötvenes férfi, ha kissé egyedi stílusban is, de tömören összefoglalja a jutai faluházban összegyűlt nagyjából százfős közönség véleményét. A falra szerelt vetítővásznon ekkor már vagy öt perce egy holland nyelvű, a biogáz-erőművek előnyeit ecsetelő film pereg, melyet Mark Visser, a Bio-E Kft. ügyvezetője kommentál ? kikapcsolt mikrofonnal a kezében.
Nem meglepő tehát a jórészt jutai és somogyjádi közönség reakciója: ők valóban azért gyűltek össze, hogy elmagyarázzák nekik, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a szomszédos Várda határába tervezett erőmű. Mely meglehetős indulatokat kavart a környező településeken: ezek tisztázására döntött úgy a jutai és a jádi képviselőtestület, hogy közös nyílt ülést tartanak, ahol a beruházó válaszolhat a felmerülő kérdésekre. Erre jött ez az érthetetlen nyelvű és kommentárú vetítés?
- A biomassza valójában ganyé? ? érdeklődik egy fejkendős nénike, ám a szomszédjától kapott választól - elhullott dögnek a teteme... ? csak újabb ráncok ülnek ki a homlokára.
- Vajon meddig érezhetjük még a friss, jutai levegőt? ? szimatol látványosan a levegőbe egy férfi; a közhangulat erősen erőmű-ellenes.
Pedig a fórum elején Varga András várdai polgármester mindent megpróbál, rövid ismertetőjében kiemeli települése természeti értékeit, mintegy bizonyítékaként: Várda nem ellensége önmagának, hogy egy szennyező üzemet engedélyezzen a falu határába. Sőt, éppen a gondozott kis község vonzotta ide a holland befektetőt, ám hiába tűnik komoly adunak a kezében a virágos-madárbarát település cím, ez itt senkit nem érdekel. A holland ügyvezető filmje pedig aztán végleg kiveri a biztosítékot.
- Minek jött ez ide? ? hallatszik a sorok közül -, miért nem otthon épít ilyet?
Elképzelhető, hogy a film választ adna kérdésre, ám a kommentárral egybekötve sem értik a helyiek, miről is szól a vetítés ? le a kalappal az igazgató előtt, amiért néhány év alatt megtanult valamennyire magyarul, a szakmai szöveget azonban még egy Kazinczy-díjas előadóművész is nehezen adná elő a helyiek számára érthetően?
Demény Rezsőnek sem sikerül. A kaposvári mérnök-feltaláló, a téma szakértője ugyan már ?emberibb nyelven? magyarázza a biogázüzem technológiáját, a szomszédos falvak közös érdekeit, a beruházás hasznát, ám a közhangulaton ő sem tud változtatni.
- Haszon, az lesz hát! ? kiabálja be egy svájcisapkás. - Várdának, de nem nekünk! Mi csak szagolgatjuk majd!
A mérnök erre a baktériumok szerepével és az uralkodó széliránnyal reflektálna, kevés sikerrel.
- Ezt már a széllel is közölték? ? jön a kontra, mely válasz nélkül marad. Az erőmű pártolói kifogytak az adukból?
Főként, hogy kiderül, nem is elsősorban az üzem, sokkal inkább a majdani ?fűtőanyag? szállítása a helyiek legnagyobb gondja.
Megnövekedett kamionforgalomról, több száz tonnás terhelésekről megy a vita, melynek a konklúziója mindig ugyanaz: csak dübörög majd a Rákóczi utca, kátyús lesz az út és elértéktelenednek a házak. És akkor semmi sem lesz a majdani jutai lakóparkból ? olyan lesz, mint cserkésztábor mellett a nudista strand, hallatszik az épületes hasonlat -, az ?hótziher??
- Bűz, zaj, rezgés: ezek a problémák! Nekünk nem érdekünk ez a biogázüzem! ? hangoztatja a jutai Vörös Gyula, majd felkéri Hivatal Nándorné polgármestert és a testületet, tegyenek meg mindent, hogy ne valósulhasson meg a beruházás.
A holland befektető ekkor már a fejét fogja. S hangulata tovább romlik, amikor Lőrinczné Kiss Ilona somogyjádi polgármester arra kérdez rá, hogy tényleg a Balaton felől jönnek-e a kamionok, mert az ugye Jádon növelné a forgalmat.
- Hol láthatunk ilyen üzemet itthon? ? érdeklődik valaki, s a kérdésre le is csapnak a szakértők: Dunaújvárost és a kaposvári cukorgyárat ajánlják, mint referenciát. Meg lehet nézni, szagolni, minden igaz, amit mondtak.
- Na az jó! ? hűtik le egy pillanat alatt lelkesedésüket. - A cukorgyár az k...a büdös!
Az utolsó adut is megkontrázzák
Somogyi Hírlap, 2008. 4. 17.
Meiszterics Eszter, Vas András